A gólyakalifa

Babits Mihály 1913-ban írt regényét sokan a modern magyar próza előfutárának tartják. A szerzőt a tudathasadás problematikája foglalkoztatja, amihez Freud Az álomról c. tanulmánya szolgáltatja a tudományos alapot. A főhős, Tábory Elemér betegsége ugyanakkor nem tekinthető klasszikus személyiségzavarnak, mert másik énje álmában él, és erről az álomlétezésről neki tudata, sőt emlékezet is van. Babits valójában egy lélekhasadás tragédiáját írja meg, amikor kettéválik az ember „fényes” (az erkölcsi és etikai, a civilizált) és az árnyékszerű része (a démonikus, az ösztöni), és ettől a mentális elkárhozástól még az őrangyal szerepét helyettesítő női szereplők sem tudják megmenteni.

 

Írta: Babits Mihály

 

Tábory Elemér: Bánföldi Szilárd

Gólyakalifa: Braun Barna

 

Jelmez: Kovács Klaudia

Zene: Ágoston Máté

Szcenika: Orth M. Dániel

Dramaturg: Pásztó András

Plakát: Farkas Márió

 

Rendezte: Kaj Ádám